hajaj
hajaj indulatszó hajajh, hajajaj (bizalmas) (néha az első szótag erősebb hangsúllyal s hosszan ejtve)
1. <Sóhajtás, lemondás, kellemetlen dologba való belenyugvás kifejezésére.> [Emlékszem, apáddal sokat beszéltünk a jövődről.] – Hajaj, régen volt az! Tyűh! – szisszent fel Bibók. – Hajajaj! (Többet nem mondott. Ebben benne volt bámulata, elcsüggedése és hátrálása) (Mikszáth Kálmán) Hajaj – sóhajtott nagyokat [a tanító], s szórakozottan tett-vett a szobában. (Móricz Zsigmond)
2. <Nyomosító szóként, főleg fokozó értelmű mondat bevezetésére.> [Írtál neki?] – Hajaj, de hányszor! [Nagyon sokan voltak ott.] – Hajaj, de mennyien! || a. <Elismerés nyomósítására.> Az én anyám az asszony vót. Hajajh. (Móricz Zsigmond)
