hajlás
hajlás főnév -t, -ok, -a
1. A hajlik, hajol igével kifejezett cselekvés, mozgás, mozdulat; hajolás. Nehezére esik a hajlás. || a. Az a tény, hogy vki, vmi hajlik v. hajol (vhová). A derék, a törzs hajlása előre, hátra, jobbra, balra; az ág hajlása a szélben. A víz fölé hajlásakor megcsúszott.
2. Vminek hajlott állapota, görbe, ívelt vonala. A gerenda, az íj, az ív, a vonalak hajlása. Szemöldei hajlása öldöklő ív volt, mint Dianáé, midőn Niobe leányait lelövöldözé. (Jókai Mór) Szőke asszony volt Melanie, a Pórtelkyekre … csak az orra különös hajlása emlékeztette. (Kaffka Margit) || a. (népies) Lejtő alja; mélyedés, hajlat (2). A felhőnek mintegy mennyei pázsitnak Hajlásin friss rózsák és jácintok nyitnak. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. Az a rész, hely, ahol vmi (meg)hajlik, (meg)görbül; görbület. A cső, a fal, a sín hajlása. A hajlásban tömődött el a csatorna. A hajlásban tört meg a cipő. || c. <Végtagon> az a hely, ill. ennek belső oldala, ahol hajlik, ahol mozgatható; ízület, forgó. A térd hajlása. Hajlásban tört el a karja.
3. (átvitt értelemben, régies) Hajlam, hajlandóság (vmire, vki iránt). A jóra, a bűnre való hajlás; a lánynak a legényhez való hajlása.
Szóösszetétel(ek): 1. hajlásfok; hajlásmérő; hajlásmutató; hajláspont; 2. részrehajlás; térdhajlás.
hajlási.
