hál
hál tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Személy> vhol (alvással) tölti az éjszakát; vhol alszik. Szabadban hál. Hol hált az éjjel? Rákóczi bujdosásában ott hált a borházban. (Krúdy Gyula) No, jöjj, majd megmutatom a szobádat. Itt fogsz hálni addig. Ezen a hencseren. (Kosztolányi Dezső)
2. Vkivel hál: az éjszakát v. annak egy részét együtt töltve közösül vkivel. Ez mén [= megy], hogy igyék … S azután háljon deli szép lánnyal. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Szólás(ok): ld. lélek.
Igekötős igék: elhál; meghál.
