halandó
halandó melléknév és főnév (választékos)
I. melléknév Olyan, aki, ami a halált (1) nem kerülheti el; olyan, akinek, aminek sorsa az elmúlás. Halandó ember, lény; halandó hüvely ¬. Az ember halandó. Minden élőlény halandó. Csak repülő álomkép s csalódás A halandó ember élete. (Berzsenyi Dániel) Senki hát halandó embert … ne nevezzen boldognak, míg élete | kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
II. főnév -t, -ja Az ember, akinek lényéhez tartozik, hogy meg kell halnia. Halandó! | A jó hamar múlandó. (Kisfaludy Sándor) Örökre zeng itt a kiáltás: Halandók, merjetek! (Tompa Mihály) Halandó, hallod-e dalom, | vagy zúgod csak, mint a vadon? (József Attila)
halandóság.
