hámlik
hámlik tárgyatlan ige -ok, -asz, -ott; -anék, -anál, -ana; (hámoljon); -ani
1. (ritka) <Külső réteg, héj, kéreg> kisebb-nagyobb darabkákban fokozatosan leválik. Az érett dió héja könnyen hámlik. || a. <Bőr> oly módon kopik, ill. változik, cserélődik, hogy felső hámrétege fokozatosan leválik. Erősen hámlik a bőre.
2. Kérgét, héját, kül. a bőr felső hámrétegét kisebb-nagyobb darabkákban lehullatja vmi. Hámlik a dió, a fa; hámlik a keze.
Igekötős igék: felhámlik; kihámlik; lehámlik.
hámló; hámlós.
