hangolás
hangolás főnév -t, (-ok), -a (zene)
1. A hangol (1–4) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit hangolnak. Sokáig tartott a zongora hangolása. [A vak fiút] bejárattuk a vakok intézetébe és megtanulta a hangolást. Zongorát hangol, meg pianínót. (Gárdonyi Géza)
2. Azoknak a hangmagasságoknak összessége, melyekre vmely hangszer húrjai hangolva vannak. A gitár, a gordonka, a hárfa, a lant hangolása. A mélyhegedűnek más a hangolása, mint a hegedűé.
hangolású.
