hangoztat
hangoztat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. Vmit többször, nyomatékosan említ, ismételten állít, mond; erősködik vmi mellett. Ártatlanságát hangoztatja. Nem győzték eléggé hangoztatni, hogy …
2. (ritka) <Személy vmilyen hangot, főleg magánhangzót> képez, és bizonyos ideig szólaltat. Ne hangoztasd olyan hosszan az „ú”-t. || a. (zene) <Énekes, zenész vmely hangot> bizonyos ideig, folyamatosan képez, énekel. Tisztán hangoztatja a felső cét.
3. (régies) <Szót, mondanivalót> hallat. Föl, föl, barátom, hangoztasd szavad, Áraszd ki lelked e lángözönét. (Petőfi Sándor) || a. (régies) Hangszeren előad, (el)játszik vmit. Egy zenekar felváltva a szerb néphymnust s a Rákóczi-indulót hangoztatá. (Jókai Mór)
4. (régies) <Hangszert> folyamatosan szólaltat. Hangoztassátok a harsonákat … (Petőfi Sándor)
5. (régies, irodalmi nyelvben) Visszhangoz (1). Templom helyett a menny kéklő boltozatja Buzgó éneklésök messzi hangoztatja. (Arany János) || a. (régies) Hangoztat vmit: okozza, hogy vmi hangos legyen vmitől, visszhangozzék vmitől. Ő az, aki magyar hangra tanítja az erdőket, Hangoztatja szkíta nyelven pergő versekkel őket. (Csokonai Vitéz Mihály) [Az elnökök] vezetik a beszédek fonalát, Melyek hangoztatják az alsóház falát. (Sárosy Gyula)
hangoztatás; hangoztató; hangoztatott.
