hangsor
hangsor főnév
1. (zene) Zenei hangoknak meghatározott hangkörökben felépített lépcsőzetes sora a mélyebbtől a magasabbig egy bizonyos zenei rendszeren belül; skála. Dór, dúr, hétfokú hangsor; ® kromatikus hangsor; moll hangsor; ® ötfokú hangsor; teljes hangsorok.
2. (nyelvtudomány) Egymás után következő beszédhangok összessége, rendsz. mint vmely nyelvi kifejezésnek, főként szónak, szókapcsolatnak, mondatnak hallható alakja, ill. része a jelentéssel és az írott alakkal ellentétben.
Szóösszetétel(ek): alaphangsor; törzshangsor.
hangsorú.
