hangsúlyozás
hangsúlyozás főnév -t, (-ok), -a
1. (nyelvtudomány) A hangsúlyoz (1) igével kifejezett cselekvés, az a cselekvés, hogy vmit hangsúlyoznak. Az első szótag hangsúlyozása; a jelző hangsúlyozása. A hangsúlyozás a beszédnek fontos kifejező eszköze. Hangsúlyozás nélkül, egyhangúan beszél. || a. (nyelvtudomány) Az a mód, ahogyan vki hangsúlyoz. Helyes, hibátlan, jó hangsúlyozás. || b. (ritka, nyelvtudomány) Az a szabályszerűség, amely szerint vmely nyelvben hangsúlyozni (1) kell. A súgó több ízben vétett a hangsúlyozás ellen. (Jókai Mór)
2. (régies) Előadásmód, beszédmodor, hanghordozás. A fiatal úr színpadi hangsúlyozással szavalta, hogy kártyához nem fog nyúlni. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben) <Közlésben vmely ténnyel kapcsolatban> a lényegesnek, fontosnak kiemelése. Meglepte annak a körülménynek a hangsúlyozása, hogy …
hangsúlyozási.
