hangzavar
hangzavar főnév
Több v. sok egyszerre megszólaló, különböző hangoknak az összekeveredéséből keletkezett kellemetlen zaj, lárma. Általános hangzavarba fulladt a beszéd. Fenyegető hangzavarra lettek figyelmesek. A dal vége elvegyült a felsivító kacagás, ujjongás, asszonyi nyihorászás [= nyihogás] … pokoli hangzavarában. (Jókai Mór) A csendesen úszó őszi felhők alatt … világra szóló hangzavar támadt. (Bársony István) || a. Össze nem illő zenei hangok együttes hangzása; diszharmónia. Kezei végig futkostak az ábrándos húrokon, zilált hangzavart pöngetve. (Jókai Mór) || b. Több személynek olyan beszéde, megnyilatkozása, amelyből hiányzik a tartalmi összhang. Meddig tart ez őrült hangzavar még? | Meddig bőgtök még a hon nevében? (Petőfi Sándor)
