hanyatt
hanyatt határozószó
1. <Emberről, állatról szólva:> hátára fordulva, fordultan; háton. Hanyatt fekszik. Jóllakva … | Hanyatt a bőr közt horkol részegen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A cigány hanyatt fekve aludt, a kezét a mellén összekulcsolva. (Gárdonyi Géza) Feküdjön csak szépen hanyatt, ne mozduljon, ne feszítse a hasát. (Nagy Lajos)
2. Úgy, hogy a háta alulra v. megtámasztott helyzetbe kerül; hátára. Hanyatt esik; majd hanyatt esett ¬; hanyatt vágódik ¬; hanyatt dől a széken. Majd hanyatt estem a csodálkozástól, nevettemben. Feneketlen kátyúba lép, súlyegyent veszt, hanyatt zuhan. (Jókai Mór) Egy tromfot kell kiadni, … amitől hanyatt esnek a gúnyolódók. (Mikszáth Kálmán) A papot lefektetik hanyatt a földre. (Gárdonyi Géza)
