haraszt
haraszt főnév -ot, -ja
1. Lehullott száraz lomb; földön heverő falevelek tömege, rétege; avar. A haraszt fanyar illata; bokáig gázol a harasztban. A kerti haraszton zokogja a szél: Elhervad a rózsa, lehull a levél. (Vajda János) Az asszonyok … harasztot és száraz ágat szedtek a közeli fák alatt. (Gárdonyi Géza) || a. Lekaszálatlanul, a lábán (5) megszáradt magasabb fű az esetleg közte levő más növényi hulladékokkal (levelekkel, ágakkal stb.) együtt. Szegény kis költöző madár! Egyszerre csak lebukik valahol, s eltűnik a harasztban. (Ambrus Zoltán) Az út mellett egy patakocska folydogált a haraszt között a falu felé. (Gárdonyi Géza)
2. Spórákkal szaporodó, edényes, virágtalan növény. Árva kietlen völgy … Mély pedig és undok: növényei barna harasztok. (Vörösmarty Mihály) || a. (növénytan) Harasztok: olyan edényes növények csoportja, amelyeknek levélerezete villásan ágazik szét, igazi virágjuk nincs, finom por alakú spórákkal szaporodnak (Pteridophyta); edényes virágtalanok.
3. (régies) Fiatal, sarjadzó, cserjés erdő, bozót. Három nap mulva a közel harasztban Egy kis hadam lesz. (Vörösmarty Mihály)
4. (tájszó) Olyan káposzta(fej), amelynek széles, csipkés levelei nem borulnak össze. Káposztájuk emeleteket épít magából, ahelyett hogy szépen összeborulna, s nincs az a hatalom, mely haraszt voltából kivetkőztesse. (Mikszáth Kálmán)
Közmondás(ok): Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja: a legtöbb híresztelésnek van valami alapja.
harasztos.
