hátal
hátal ige -t, -jon
1. tárgyatlan (népies) Hátrafelé megy, hátrál. Az öreg gavallér hátalt szerényen kifelé. (Tolnai Lajos)
2. tárgyas (népies) Hátán hord, visz vmit. Sokat hátalt életében. Már terhet alig bír, de mindazonáltal Sok vizet a völgyből s fanyalábot hátal. (Arany János)
3. tárgyas (ritka, tájszó) Hátán elver, eldönget vkit. Mért hátalod azt a gyereket?
4. tárgyas (tájszó) <Lovat> megül, lovaglásra használ.
hátalás; hátalgat; hátaló.
