hazudik
hazudik ige -ok, -sz; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -jon, (elavult) hazud
1. tárgyatlan Szándékosan, tudatosan valótlant mond. Szemébe hazudik vkinek; szemtelenül hazudik. Szóláshasonlat(ok): úgy hazudik, mintha ® könyvből olvasná. Ezek az újságok úgy hazudnak, mint egy obsitos katona. (Mikszáth Kálmán) Folyton hazudik, de nem azért, hogy szépítse a rút valóságot, … hanem hogy elhitessen valamit, ami nincs. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) Halál, … Ne vidd korán el a fiut; Soká igérte őt éltetni Az ég … vagy álmunk is hazud? (Petőfi Sándor)
2. tárgyas A valóságtól szándékosan eltérve állít, kinyilatkoztat vmit. Hazudik vkinek vmit; azt hazudta, hogy …
3. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Hazudik vmit: megtévesztő szándékkal vmilyen állásfoglalás, cselekvés, érzelem, hangulat látszatát kelti, ill. igyekszik kelteni; színlel, tettet. Barátságot, buzgóságot, együttérzést, helyeslést, lelkesedést, szorgoskodást hazudik. Hazudtam többször Másokért szerelmet. (Petőfi Sándor) E lak úrnője … derűlt életkedvet hazud. (Arany János)
4. tárgyas (átvitt értelemben, költői) <Csak látszatként jelentkező dolgot> valóságnak, tárgyilag létezőnek mutat. S melyet hazud a sivatag, Mind délibáb: tó és patak. (Arany János) Nézd, újra friss smaragdokat Hazudik a harsány mező. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: elhazudik; lehazudik; összehazudik.
hazudás; hazudó.
