helóta
helóta [ë v. e] főnév ..tát, ..tája helota
1. (történettudomány) <Az ókori Spártában> a leigázott őslakóból lett rabszolga. A helóták felkelése.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Gyáva, szolgalelkű ember. Barmok, akik mindent megszoknak, Helótái puhult latroknak: Ezek vagyunk. (Ady Endre)
3. jelzői használat(ban) (irodalmi nyelvben) Szolgalelkű, gyáva. Isten, küldd e helóta népre Földed legszörnyübb zsarnokát. (Petőfi Sándor) || a. jelzői használat(ban) (irodalmi nyelvben) Rabszolgasorban tartott; rabszolgasorsú. Helóta nép, helóta költő, Találkoztunk ti meg én. (Ady Endre)
