helyette
helyette [e-ë-e] határozószó (személyragos) -m, -d, helyettünk [e-ë], -tek [ë], helyettük [e-ë] Nyomósítva: őhelyette, őhelyettük.
A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy v. dolog helyett. Írd meg (én)helyettem a levelet. Eladta a szőnyeget s vett helyette rádiót. Én evém meg ő helyette Reggel az ebédet. (Arany János) Te maradj itt és beszélj helyettem, | kit embernek neveztelek, kis Ádám. (Kosztolányi Dezső) Jónás majd elmegy, de helyette jő más. (Babits Mihály)
