hevít
hevít [e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. tárgyas Fokozatosan meleggé, forróvá, izzóvá tesz, melegít vmit. A vasat tüzesre hevíti. A folyadékot 50 fokra hevíti. A kádat öblintsd meg, hevíts vizet. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (tárgy nélkül) A lakatos hevít, majd kalapál, végül formálni kezd. [A kovács] veri … a vasat, forró tűzön hevít, még a homlokát is törli a nagy melegben. (Gelléri Andor Endre)
2. tárgyas <Vkinek a testét> belül melegíti, <vérét> hevesebb mozgásba hozza. Jánost bor hevítette. || a. (tárgy nélkül) A test melegét fokozza. A pálinka hevít. A nap reggel még nem hevít.
3. tárgyas (átvitt értelemben) Cselekvésre ösztönöz, lelkesít, ingerel, sarkall, fokozott élettevékenységre pezsdít vkit. Szerelem, lelkesedés, bosszú hevíti szívét. Kit nem hevít korának érzeménye, Szakítsa ketté lantja húrjait. (Eötvös József) Nemzeti ellenállás hevítette a kuruc kedélyeket, apró tulipánok [= a nemzeti mozgalomnak tulipánt ábrázoló jelvényei] nyíltak a gomblyukakban. (Babits Mihály)
Igekötős igék: áthevít; felhevít; túlhevít.
hevítés; hevítő; hevíttet.
