hiedelem
hiedelem [e-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e]
Vkinek vmiről alkotott, kellően meg nem alapozott, helytelen, téves véleménye; téves hit, tévhit. Abban a hiedelemben él, hogy … Azt a hiedelmet kelti, hogy … Néhány év óta az a hiedelem kezd lábra kapni, hogy a jambus nem való a magyar drámához. (Arany János) E hiedelem miatt … minden céltalanul bolyongó, elhagyott hajóhoz nem örömest közelítenek a tengerészek. (Jókai Mór) || (néprajz) Babona (1). || b. (régies) Meggyőződés, vélemény. Abban a hiedelemben, hogy …: abban a hiszemben (v. hitben), hogy … Útálnám magam, ha abban | a hiedelemben hagyhatnálak el, | hogy testi-lelki híved voltam. (Katona József) Köszönöm, köszönöm fenséged kegyelmét, Méltatlan öcsémről ily jó hiedelmét. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): balhiedelem.
