historikus
historikus főnév és melléknév, (ritka, régies, választékos) hisztórikus (régies írva: historicus is) (régies, választékos)
I. főnév -t, -ok, -a Történetíró, történész. E korszak historikusa; a historikusok ítélete szerint. Nem ő az első, kinek érdemét a Hisztórikus csinálja, vagy poéta. (Arany János) Ezeket … részletesen leírva találjuk Schulenburg … könyvében … az egykorú latin historikus idézeteivel. (Jókai Mór)
II. melléknév -an Olyan <magatartás, eljárás, tulajdonság>, amely történetkutatóra, történetíróra jellemző v. hozzá illő. Ez historikus szempont. Az nem historikus módszer.
