hivatás
hivatás főnév -t, (-ok), -a
1. (választékos) Vmely feladat elvégzése iránt v. vmely munkakör, pálya, foglalkozás iránt érzett hajlam, vonzódás v. vmire való rátermettség, elhivatottság. Művészi, tudományos hivatás; hivatása ® magaslatán áll; hivatása van vmely pályára; hivatásból választ pályát; hivatást érez az írói pályára; hivatását követi. Nagy és nemes volt lelkem hívatása. (Madách Imre)
2. Az ennek alapján választott, űzött foglalkozás. Vmely hivatásnak szenteli magát; hivatásának él.
3. Vmely feladat, kötelesség. Nagyszerű, történelmi hivatás; megfelel hivatásának; ® betölti hivatását; ® betöltötte hivatását; hivatást tölt be. A munkásosztály történelmi hivatása megszüntetni a kizsákmányolás minden formáját. Dalnok, … Tettekre híni fel a vásott Idők fiát szent hívatásod. (Arany János) A gyerekeknek az volt a hivatásuk, hogy betanítsák a matyimadarakat [= mátyásmadarakat]. (Gelléri Andor Endre) || a. Vmely ember életének legfőbb célja, értelme; életcél, élethivatás. A népe szabadságáért vívott küzdelmet tekintette hivatásának. Oly szép, oly nagyszerű hivatás … ezerek sorsára ügyelni. (Jósika Miklós) Róza abban tűzi ki hivatásának egyik célját, hogy a Pápi [= Jókai] életét derültté, boldoggá tegye. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. hivatásérzet; hivatáskör; hivatásszeretet; hivatástudat; 2. élethivatás.
