hízó
hízó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami hízik; kövérebbé váló. Gyorsan, könnyen, nehezen hízó ember. Szerette volna, ha neki sem jutnának eszébe ilyen dolgok. Mért nem tud ő szintén olyan hízó és kövér lenni, aki nyugodtan alszik, amikor a ház túlsó vége ég. (Móricz Zsigmond) || a. (Mesterséges) hizlalásra fogott. Hízó állat, disznó, marha.
II. főnév -t, -ja
1. Hizlalásra fogott sertés. Levágta hízóját. Hallotta vígan kornyikálni a két hízót a hozzájuk méltó ólban. (Móra Ferenc) A malacok, disznók visítva, röfögve loholnak …, a hízókon reng a háj. (Nagy Lajos)
2. (népies) Mesterséges, módszeres hizlalás. Hízóba fog: hizlalni kezd.
Szóösszetétel(ek): hízóól; hízótartás.
