hó [1]
hó [1] főnév havat v. (ritka) hót, hava, (havak)
1. <Rendsz. télen, a hideg évszakban> a csapadék egyik neme: pelyhekké össze állott apró, hatszöges jégkristályok. Esik a hó; (nagy pelyhekben) hull a hó; szálldogál, szállongál a hó; szakad a hó; kavarog, táncol a hó. Nagy pelyhekben sűrűn omlik a hó. (Petőfi Sándor) Az égből, fehér pelyhekben szállingózott a hó. (Gárdonyi Géza) Friss, fehér hó hull a tájon. (Kosztolányi Dezső)
2. A földre hullott hópelyhek tömege, rétege; leesett hó (1). Friss, márciusi hó; szűz hó: érintetlen, még le nem taposott hó; (választékos) az örök hó hazája ¬; nagy hó van; síkos, ropog a hó; hó borítja, lepi be, födi a tájat; vmit ® befú a hó; befújta az utat a hó; ® elolvad a hó; ® elveri a havat; hóval borított vidék. Szóláshasonlat(ok): fehér, mint a hó: vakító f., teljesen f.; elmúlt v. eltűnt, mint a tavalyi hó: nyomtalanul e.; olyan, mint a márciusi hó: gyorsan, hamar elmúlik. De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. (Petőfi Sándor) Megy át az üzenettel a béresgyerek … Nagy havakat lépdel. (Tömörkény István)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Fehér, ősz haj, szakáll, ill. ennek fehérsége. Ezüst hajtincse … lefoly Szakállának hava közé. (Arany János) Az évek hóval födik el fejét És barázdákkal barna homlokát. (Juhász Gyula)
4. jelzői használat(ban) (régies, költői) Hófehér. Hol mulatsz az édes ajakakkal, Hó karoddal, téjhab [= tejfehér] vállaiddal? (Vörösmarty Mihály) Háta görnyed ősz hajától, Reng a mellén hó szakáll. (Arany János)
Szólás(ok): hol van (már) a tavalyi hó?: nyoma sincs már (annak), teljesen elmúlt már (az); ld. még fagy.
Szóösszetétel(ek): 1. hódara; hódomb; hófolt; hófoszlány; hóhalom; hóhányás; hóhegy; hóhullám; hóhullás; hókarú; hókeblű; hókéreg; hókezű; hókorcsolya; hókristály; hókupac; hólapát; hómaradvány; hóolvadás; hópihe; hópinty; hórakás; hóréteg; hóseprő; hószemüveg; hószitálás; hóteher; hótiszta; hótoló; hótölcsér; hótömb; hótömeg; hóvíz; 2. csonthó; porhó.
