hoci
hoci ige és mondatszó, (népies) hocci
I. ige (ragozhatatlan; felszólító módú egyes szám 2. személyű alakként) (népies, bizalmas, tréfás)
1. tárgyas Add ide <azt a tárgyat, azt az állatot, amely nálad v. a közeledben van>. Hoci azt a pénzt! Rafael eléje szökkent [a postás fiúnak] az út közepére. – Szállj le Andris: hoci öt percre a csikódat. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (ritka) Adj nekem, adj a kezembe (valamit)! Hoci sót! Tubák! hoci tüzet! (Bársony István) Hoci csak valami irodalmi lexikont! (Móra Ferenc) || b. tárgyatlan Hoci vmivel: adj ide vmit; ide vele! Hoci azzal a pénzzel! || c. (vonzat nélkül, ráértéssel) Add ide!, ide vele! [Odaadjam-e ezt a kést?] – Hoci! [Kell ez a sütemény?] – Hoci! – || d. tárgyatlan (játék, tréfás) Hoci pénz v. guba!: (vesztes) fizess!
2. tárgyas (ritka, tájszó) Hozd ide és add ide <azt a tárgyat, amely nincs ugyan messze, de nem érem el>. Hoci csak azt a kalapot onnan a fogasról!
II. mondatszó (rendsz. tréfás) (csak ebben:) Hoci nesze!: add ide az árut v. cseretárgyat és rögtön megkapod ellenértékét.
