hőhe
hőhe [e] mondatszó (népies)
1. <Igába fogott lovat v. más igásállatot, ill. fogatolt járművet megállító szóként.> Hőhe te!
2. (ritka, irodalmi nyelvben) <Mezei v. erdei vad kergetésekor kiabált v. megállást parancsoló szóként.> Duzzog (a rókát kergetve jő). Sánta róka, hőhe, hő! Már alig piheghetek; Megharaptál, én megeszlek. Hőhe! sánta róka, hő! (Elfogja a rókát) (Vörösmarty Mihály) Hőhe, róka, sánta róka. | Kell-e rókahús, Mirigy? (Vörösmarty Mihály)
