homályos
homályos melléknév -an, -abb
1. Olyan <hely, helyiség, napszak>, ahol, ill. amikor nincs elegendő világosság ahhoz, hogy tisztán, élesen lásson az ember. Homályos folyosó, szoba, terem; homályos délután. Ha rabbá tesznek, lesz, aki Homályos börtönömbe jő el. (Petőfi Sándor) || a. Elmosódó, bizonytalan formákat mutató. Homályos kép. || b. A tárgyakat elmosódó körvonalakkal észlelő <látás>. Látása homályossá vált. Homályosan néz a hold köny miatt, S ha ő sír, sír minden virág. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || c. Bágyadt fényű, halványan világító, pislákoló <fényforrás>. Homályos mécses; homályosan ég, világít. Gyertyám homályosan lobog … | Magam vagyok. (Petőfi Sándor) Minden társaságom egy homályos lámpa. (Arany János)
2. Ködszerű v. ilyennek látszó réteggel fedett, s ezért fénytelenné v. átlátszatlanná vált <tárgy>. Homályos ablak, szem, tükör; homályos üveg: egyik felületén fényétől megfosztott, átlátszatlanná tett ü., matt ü.
3. (átvitt értelemben) Olyan <lelki v. tudattartalom>, amely nem áll a tudat előterében, v. amely már nem idézhető fel részleteiben, s ezért nem határozott, nem világos, nem biztos; bizonytalan. Homályosan érez, gyanít, sejt vmit. Csak homályos emlékei vannak. Homályosan emlékszik vmire. Homályos sejtések munkálódtak bennem. (Petőfi Sándor) Valami homályos önvád is súlyosodott rám. (Kaffka Margit)
4. (átvitt értelemben) Gyanúsan kétes, zavaros. Homályos múlt, ügy.
5. (átvitt értelemben) Nem világos, nem eléggé v. nehezen érthető <megnyilatkozás, kifejezésmód>. Homályos beszéd; homályos célzás: olyan c., amelyben a beszélő óvatosságból v. félrevezetés végett szándékosan homályban hagyja az összefüggéseket; homályos nyelv, stílus; homályos tan. Jer, Ossián, Ködös, homályos énekeddel. (Arany János) Néhány homályos célzást tett rá, hogy mennyi bajt tudna szerezni kedves barátjának, ha indiszkrét lenne. (Hunyady Sándor)
homályosít; homályosul.
