honos
honos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (tudományos) Vmely világrészbe, országba, vidékre tartozó, ott élő, tenyésző, termő, onnan származó <állat, növény>. A tea Indiában honos növény.
2. (ritka, régies) Vhol szokásos, divatozó, meggyökerezett. A szerep nem tudás … össze nem vágó játék, … túlzás, … még mindig honosak színpadunkon. (Vörösmarty Mihály) Fiad kövesse a honos szokást. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Hazai, ismerős. Honos szózat hív, térj fiam magadhoz! (Madách Imre)
II. főnév -t, -ok v. (ritka) -ak, -a
1. (minősítő jelzővel) (hivatalos) Vmely állam, nemzet kötelékébe tartozó, vmilyen állampolgárságú személy. Idegen, külföldi, magyar honos. || a. (ritka, régies) Honfitárs. A Széchenyi név e jeles örökösét tisztelettel … fogják hallgatni honosai. (Vörösmarty Mihály) [A siklósi török had] tétlenül bámulja honosai tönkrejutását a szigeti fegyver által. (Arany János)
2. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Helybeli lakos. A honosak elkezdték újra beültetni olajfákkal, gesztenyékkel a puszta avart. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): külhonos; őshonos.
