honvágy
honvágy főnév
Külföldön élő személynek rendsz. gyötrő vágyódása hazája után. Bántja, kínozza a honvágy; elfogta a honvágy; a honvágy emészti; honvágyban szenved; honvágyat érez. Az a nagy s régi baj: honvágy, – az a Gyógyfű-termő föld: a kedves haza. (Tompa Mihály) Nem lehet egy magyar embert beleszoktatni a külföldi életbe, … olyan honvágya van, hogy beteg bele egy életen át. (Móricz Zsigmond) || a. Családjától, szülő- v. lakóhelyétől v. megszokott környezetétől elszakadt, távol élő személynek erős hazavágyása. A gyerek nagy honvágyat érez szülei után. Szerencséjének … virágában utolérte a honvágy. Eszébe jutott szegény siránkozó neje … s most már … hazafelé indult. (Vörösmarty Mihály) E szép bálokban … haldoklom a honvágy miatt | … Adjátok vissza, vissza falumat, És vídám vasárnapjait! (Petőfi Sándor–Béranger)
