hordár
hordár főnév -t, -ok, -ja v. -a
1. <Pályaudvaron, hajóállomáson, repülőtéren> utasok poggyászát megszabott díjért kézben v. targoncán szállító, rendsz. egyenruhát viselő alkalmazott. Pályaudvari, vasúti hordár. Csomagját átadta egy hordárnak. Egy hordár nyomban fölugrott a kocsijába. (Kosztolányi Dezső) A stég hídján elveszi csomagjainkat egy élelmes hordár. (Nagy Lajos)
2. (régies) <Nagyobb városokban> hatósági engedéllyel, megfelelő díjazásért csomagok szállítását, levelek, üzenetek közvetítését v. egyéb megbízásokat vállaló munkás; közszolga. Az utcasarkon hordárok ácsorogtak. Egy városi, pirossapkás hordár állított be a vendégfogadóba. (Krúdy Gyula) Egy kávéházba ment, és levelet küldött egy hordárral. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): hordárkocsi; hordársapka; hordártargonca.
hordári; hordárkodik.
