hörgő
hörgő melléknév és főnév
I. melléknév -n Olyan, aki, ami hörög. Hörgő ember, hang, mell. Szava hörgő vala, mint a haldoklóé. (Eötvös József)
II. főnév -t, -je [e] (bonctan) A légcsőnek két, majd több ágra szakadó s a tüdőbe vezető folytatása.
Szóösszetétel(ek): hörgőbántalom; hörgőváladék.
hörgői; hörgős.
