hozomány
hozomány főnév -t, -ok, -a
1. (elavulóban) A menyasszony ingó v. ingatlan vagyona, amelyet férjhez menéskor a férj rendelkezésére bocsát, ill. amelyet a közös háztartásban a házastársak felhasználnak. Hozományba ad; hozományért nősül; hozományul ad, kap vmit. Neki adák hát a rablott feleséget S mellé hozományul a nagy hercegséget. (Arany János) Elveszi az ördög nagyanyját is, csak hozománya legyen. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben, ritka, néha tréfás) Az, amit vki, vmi hozott vkinek, amit vki kéretlenül kap. E napokban Géza vadászni járt, visszajövén bejött hozzám s azt mondá, hogy nekem is hozott valamit, de nem adja ingyen, hozományát egy mosollyal kell jutalmaznom. (Jókai Mór) Még egy madár repült ide: a gólya. Miklóskának keresztelték a hozományát. (Mikszáth Kálmán)
hozományi; hozományú.
