huh
huh [huh] indulatszó (főleg irodalmi nyelvben)
1. <Hidegtől való borzongás, megborzadás kifejezésére.> Huh, de hideg van! Huh! be hideg ez az ágy, szólt Erzsike, megtapintva a jéghideg párnákat. (Jókai Mór)
2. <Utálat, undor kifejezésére.> Huh, de keserű ez az orvosság! Huh, be förtelmes egy pofa! (Jókai Mór) Huh be csunya vagy, pih de rút! (Jókai Mór)
3. <Megijedés, ijedtség, rémület kifejezésére.> Huh rut bagoly, mit borzasztasz te is? (Vörösmarty Mihály) Huh! huh! – a vasorrú bába. (Bródy Sándor)
4. <Fájdalom, főleg éles fájdalom kifejezésére.> Huh, de megszúrt valami – szisszent föl Moronyi. (Mikszáth Kálmán) Ejnye, hát ne fojtson meg. Huh, minden csontom ropog. (Mikszáth Kálmán)
5. <Bosszúság, harag, felháborodás kifejezésére.> Huh disznó fikom adta [= fékomadta] – ordított a jussos rokon – hát te itt tolvajkodol! (Tolnai Lajos) Huh! Még neked áll feljebb? (Mikszáth Kálmán)
6. (ritka) <Csodálkozással vegyes elismerés v. elítélés kifejezésére, fokozással kapcsolatban.> Ide vele! (Fölteszi [a kalapot]). Huh beh ferde jószág! ez tudós fejre való. (Vörösmarty Mihály) Huh, de szép asszonyok voltak … (Mikszáth Kálmán)
