hűlés
hűlés [ű v. ü] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. A hűl (1) igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi hűl; vmely meleg test hidegebbé válása, meleg vesztése. Az étel, a leves, az izzó vas hűlése; a levegő, a szoba hűlése. A testek hűlésével csökken a térfogatuk. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Érzelmek, indulatok hevének csökkenése v. elenyészése. Szerelmének, szívének hűlése. Belátta, hogy dühe mennyire ragadta. Feje hűlésével szíve is lágyulni kezdett. (Mikszáth Kálmán)
2. Annak az állapota, aki meghűlt; nátha, megfázás, meghűlés. Fél a hűléstől. Hűlése ágyba döntötte. Szellős ruhában járják ott kivül, Egyik se fél, hogy megfázik, kihűl: Mert e faj egyszer kap hűlést csupán S nem lesz melegje többé azután. (Arany János)
hűléses.
