hulla
hulla főnév hullát, hullája
1. Emberi holttest v. kimúlt állat teste <mint közrendészeti, törvényszéki v. bonctani vizsgálat tárgya>. Egy kutya hullája. Egy ismeretlen férfi hullája hevert a parton. A hullát felboncolták. Volt alkalmam látni delejes halálban elpusztult ember hulláját. (Karinthy Frigyes) Itt hajdan gyilkosság esett – és a sötét faburkolat | alatt | nesz nélkül bomlik a hulla. (Babits Mihály) Régi temető, … bozótjaiba a környékbeliek egy-egy döglött macskát vagy más állati hullát hajítanak be. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Erkölcsi hulla: olyan ember, aki elvesztette becsületét, s akit a társadalom megvetéssel sújt; erkölcsi halott.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Hulla vagyok: nagyon fáradt, holtfáradt vagyok, teljesen ki vagyok merülve.
Szóösszetétel(ek): hullaarc; hullacsarnok; hullacsonkítás; hulladomb; hullaégetés; hullaégető; hullafosztogató; hullagyalázás; hullahegy; hullakamra; hullakeselyű; hullalégy; hullaméreg; hullarabló; hullarészeg; hullaszemle.
