hullat
hullat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson, (népies) hullajt -ottam, -son; -ani
1. Vki, vmi hullat vmit: hagyja, engedi, hogy hulljon, potyogjon, az a szokása, tulajdonsága, hogy hullni, potyogni enged vmit. A baromfi ürüléket hullat. Az ég harmatot hullat. Lyukas a zsebe, minden lépésnél hullatja a pénzt. || a. <Növény belőle kinőtt levelét, gyümölcsét, virágját> hullani hagyja. Hamar hullatja a virágját, szirmait. Hullatja levelét az idő vén fája. (Arany János) || b. Szőrét, tollát, agancsát hullatja: a vedlés során szőre, tolla, agancsa hull. || c. Haját, fogát hullatja: <személy betegség, öregség következtében> haját, fogát fokozatosan (egyenként) elveszíti; kisgyermek fogzás előtt tejfogát elveszíti; elhullatja, kihullatja. || d. (választékos) Könnyeit, könnyét hullatja: <személy> sír, könnyet ejt. Hullatja a ® verejtékét; vérét hullatja: vérzik (2), vérét ontja. Miért hullatja verítékét [a nép]? (Petőfi Sándor) Édes gyönyör leszen hullatni könnyet. (Reviczky Gyula) Egyetlen könnyet sem hullatott lányáért. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben is, irodalmi nyelvben) Szándékosan hullani, esni hagy; ejt vmit. Hullasd ránk áldásodat. A mérlegre hullatott néhány kávészemet. A földre hullajtott – mintegy véletlenül – egy kék százkoronást. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: belehullat; elhullat; kihullat; lehullat; ráhullat; széthullat.
hullatás; hullató; hullatott.
