humánus
humánus melléknév -an, -abb (régies írva: humanus is) (választékos)
1. Emberséges, jóindulatú, megértő <személy>. Humánus bíró, rendőr.
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, rá valló <cselekedet, magatartás>, az emberiességtől áthatott, meghatározott, vezetett. Humánus bánásmód, intézkedés. Ocskay László a rábízott feladatot … humanus kímélettel hajtotta végre. (Jókai Mór) A humánus korszak már behajnalodott [= beköszöntött] … a komor ósdi tantermekbe is. (Mikszáth Kálmán) Elkisérte az asszonyt kocsin. Ha véletlenül az orvos meglátja őket, azt fogják mondani, hogy Eszter elájult a tolongásban, és ő, az idegen, humánus kötelességet teljesített. (Gárdonyi Géza) Hiába minden olyan kísérlet, mely a széthúzó erőket egy humánus … cél érdekében, egy pont felé törekszik irányítani! … (Ady Endre)
