hümget
hümget [e] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], ..gessen [e-ë] hemget [e-e], ühmget, ümget (-t ragos mértékhatározóval is) (népies, irodalmi nyelvben, hangutánzó)
Rendsz. tagoltabban, erősebben ismételten hümmög. Nem válaszolt a kérdésemre, csak hümgetett. Maga Bálint csak morog, csak ümget: „Ez is elád maholnap bennünket!” (Arany János) Mikor az egész levéllel készen volt, akkor egyet hemgetett. – Hm! Egy kis baj van. (Jókai Mór)
hümgetés; hümgető.
