hunyó
hunyó [u v. ú] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (választékos) Olyan, aki huny (2–3). Szemét örök álomra hunyó öregember.
2. (költői) Lehanyatló, leáldozó, végleg elbukó, eltűnő. Óh jer mulattass engemet, Húnyó dicsőség lantosa. (Arany János) || a. (költői) Lassanként kialvó. Piszkálgatom a húnyó parazsat. (Kiss József)
II. főnév -t, -ja
1. (gyermeknyelv) <A bújócskában> az a játékos, aki huny. Ki lesz a hunyó?
2. (választékos) Hunyóban van: elmúlóban, lehanyatlóban van. Hunyóban van a szerencsecsillaga.
