hurkol
hurkol tárgyas ige -t, -jon
1. <Kötelet, madzagot, pányvát> hurokra köt. Kötelet hurkolt. || a. <Kötelet> hurokra köt vmin, belőle hurkot formálva ráerősít, rátesz vmire. Kötelet hurkol vkinek a nyakára; lábára, kezére hurkolja a kötelet. || b. (ritka) Hurkol vmit: a hurkot egyre szorosabbra húzza vmin (kötélen, pányván stb.). Egyre erősebben hurkolta a kötelet. Van erős pányvája lószőr kötelekből. Azt a medve nyakába hajítja nyeregből, Hurkolja keményen. (Arany János)
2. Vmihez hurkol: hurokkal odaköt vmihez vkit, vmit. Az ökröt a jászolhoz hurkolják. A hajó oldalához volt hurkolva egy vékony kötéldarab. (Jókai Mór)
3. Öltéssel hurkot csinálva hímez vmit; slingel. Kör alakú mintákat hurkol. Dórát … varrni, hurkolni, hímezni tanította. (Kemény Zsigmond)
4. (szövőipar) Horgas tűkkel felszerelt gép segítségével hurkokat alkotva <kelmét, ruhaneműt> készít. Harisnyát, bundanadrágot hurkol.
Igekötős igék: áthurkol; behurkol; felhurkol; körülhurkol; meghurkol; odahurkol; összehurkol; ráhurkol; visszahurkol.
hurkolás; hurkolt.
