idézőjel
idézőjel főnév
1. Az az írásjel, amellyel jelezzük az idézetnek, esetleg egyéb, szó szerint közölt szövegrésznek (pl. vmely mű címének) kezdetét és végét; alakja: „…” v. »…«. Idézőjelbe v. idézőjel(ek) közé tesz vmit. || a. <Írásban annak jelképéül, hogy az abba foglalt szó, kifejezés különleges, rendsz. gúnyos értelmű v. más hangulati értékű, s a kiejtésben ennek megfelelően sajátos hanglejtése, ill. nyomatéka van (pl.: Ez a „szelíd angyal” már megint veszekszik!)>.
2. (átvitt értelemben) Vmit idézőjelben mond (ért stb.): vmit különleges hangulati velejárójával, gúnyos v. egyéb kiemelt („úgynevezett”) értelmében m. (é. stb.), s azt a szót, kifejezést, amelyre ez a megjelölés vonatkozik, rendsz. sajátos hanglejtéssel, ill. nyomatékkal ejti. A régi jó világban – a jót idézőjelben mondom – ez nem így volt.
idézőjeles.
