idomít
idomít tárgyas ige -ott, -son; -ani
1. <Állatot> a benne élő hajlamok felhasználásával ügyességekre akképp tanít meg, hogy bizonyos emberi tevékenység(ek)nek segítője legyen. Rendőrkutyát, sólymot, vadászkutyát idomít. || a. <Állatot> a benne élő hajlamok leküzdésével mutatványok céljával olyan ügyességekre tanít meg, amelyek a nézőben bámulatot keltenek. Lovat táncra, fókát labdázásra idomít; oroszlánt idomít.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Embert> úgy szoktat, nevel, hogy gépiesen, gondolkodás nélkül cselekedjék, kövessen vmit. Régen a katonát nem nevelték, hanem idomították. Nem oktatsz-é oly sok jeles fiút? | – Nem oktatom, csak idomítom őket Szavak szerint, miket nem értenek. (Madách Imre)
3. (választékos) Idomít vmit vmihez: vmit vmihez formál, alakít. Felfogását a többségéhez idomította. || a. (ritka) Általában alakít, formál. Tárgyát alkalmas drámai mesévé idomította. (Vörösmarty Mihály) Terveket kezdtem megállapítani, melyek szerint e vásott … fickót … szorgalmasabbá idomítsam. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: átidomít.
idomítás; idomítgat; idomítható; idomított; idomíttat.
