igenlő
igenlő [ë v. e] melléknév -n v. -en [e] v. (-leg) [e]
1. (választékos) A feltett kérdésre, előterjesztett kérésre igent mondó; beleegyezést, jóváhagyást, helyeslést kifejező. Igenlő választ ad. Igenlően bólint. Igenlő hallgatás válaszolt aggodalmaira. (Jókai Mór)
2. (irodalmi nyelvben) Vminek igenlésére (2) valló, azt kifejező, vmi mellett v. érdekében határozott álláspontot elfoglaló. Az új életet igenlő lelkesedés.
