ihletes
ihletes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (régies, irodalmi nyelvben)
1. Ihlettel, ihletben alkotó, ihletett <személy>. Ihletes író, költő. || a. Ilyen személyre valló <megnyilatkozás>. Ihletes szava reszket által szíveinken. (Jókai Mór)
2. Ihlettől áthatott, erre valló <alkotás>. Ihletes írás, munka.
3. Ihletet sugalló, ébresztő. Ihletes percek.
