illatos
illatos melléknév -an, -abb
1. Természeténél fogva illatot árasztó; kellemes szagú. Illatos ibolya, narancs, rózsa; illatos kert. Csupán csak a munkás méhecskék zsibongnak, Széjjel az illatos rétek között dongnak. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Vmely illatszerrel v. kellemes szagú anyaggal illatosított. Illatos cigaretta, levélke, zsebkendő. Milyen illatos vagy! Mikor az egymás mellé rakott színes, illatos cukrokra, csokoládékra nézek, azt hiszem, álmodom. (Kuncz Aladár) Illatos belépők szikráztak az ívlámpák között. (Karinthy Frigyes)
2. (gúnyos) Kellemetlen szagú, büdös. Pálinkától illatos.
illatosság.
