illetékes
illetékes [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] (hivatalos)
1. Vmely ügyben eljárni, intézkedni jogosult <személy, hatóság, intézmény>. Illetékes előadó, hatóság, minisztérium. Az illetékes fórumhoz fordul. Erre v. ebben nem vagyok illetékes. Arról volt szó, hogy egyesek közülünk hazamehetnek … s illetékes helyeken közbejárhatnak. (Kuncz Aladár) Pályázatot nem szabad kiadni addig az illetékes mérnöknek, míg a pályázat le nincs zárva. (Móricz Zsigmond) || a. Kül. peres, jogi v. hivatalos ügyek intézésére területi megoszlás szerint kijelölt <azonos hatáskörű bíróság v. más hatóság>. Ügyében a szolnoki igazgatóság az illetékes. A per lefolytatására a kerületi bíróság illetékes. Fölterjesztést intézett a számvevőséghez, valamint [az] illetékes … tankerületi főigazgatósághoz. (Kosztolányi Dezső) || b. (sajtónyelvi) A hivatalos álláspontot képviselő és ilyen nyilatkozat tételére jogosult <szerv>. Illetékes körök, szervek. Illetékes helyről közlik, …
2. Vmire hivatott, alkalmas, hozzáértő <személy>. Nem vagyok illetékes arra v. ahhoz, hogy hozzászóljak a kérdéshez. Erre nem érzem magam illetékesnek. Mit csinált … Deák Ferenc? De már ezt Tenczer Pál volt illetékes elmondani … (Mikszáth Kálmán)
3. (elavult) Osztályrészes, jogosult vmiben. Illetékes az örökségben. || a. (elavult) Vkit megillető <dolog>. Illetékes (osztály)rész.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (főleg többes számban) Vmiben v. vmire illetékes (1–2) személy. Ki az illetékes ebben az ügyben? Az illetékesekhez fordul. Panaszt továbbítottak az illetékesekhez.
