ilyenadta
ilyenadta [n-a] melléknév és főnév (népies, régies)
I. melléknév (rendsz. birtokos személyragos főnév jelzőjeként) <Erősebb szidalmazó, korholó jelzők enyhítő helyettesítőjeként: kb. a. m.> ebadta. Az egyik [nő] egy rongyokba pólált [= pólyált] kisdedet iparkodik mérgesen álomba döncölni [= térdén hintázva elaltatni]; … – Csapd a földhöz az ilyenadta fattyát, mit kínlódol vele? (Jókai Mór) És távozott, szidva magában az ilyenadta papját, akin nem lehet kifogni. (Baksay S.)
II. főnév ..tát, ..tája
1. Az ilyenadta szóval való enyhe szitkozódás <az ebadta, ördögadta-félék enyhítő helyettesítőjeként>. Sárkányfészken kan lidérc ül, S illyen-adtát kurjogat. (Vörösmarty Mihály) Csak azokat szokta magyaroknak tartani, kiket … köszöntés helyett egy cifra ilyenadta teszen ajánlatossá előtte. (Garay János)
2. Olyan személy v. állat, akire, ill. amelyre vmiért bosszús a beszélő <, de akit, ill. amelyet nem akar erősebb szitokszóval illetni>; ebadta. Megfürösztlek illyen-adta, Mért jössz a nyugodt magyarra, Nem bántott ő tégedet. (Vörösmarty Mihály) De ne búsulj Bandi, ha valaha törvényfán [= akasztófán] látlak, s fejeden varjú vendégeskedik, lelövöm az ilyenadtát, hogy mindjárt lábod alá fordul. (Vörösmarty Mihály) Kidobom az ilyenadtát. (Jókai Mór)
III. (indulatszó-szerűen) (Az) ilyenadta! Az ilyenadtát!: <bosszankodást, elégedetlenséget enyhítő kifejezésként; káromkodás, szitkozódás helyett; kb. egyértékű ezzel:> a kutyafáját! Hanem Korom, szólj te már az ilyen adtát, vagy megbotozlak. (Vörösmarty Mihály) A franciák … kurta karabélyaikból rálőttek egyszerre Simonyi vitézeire. Ejnye ilyenadta! kiáltott a vicekáplár, ez-e az emberség? Rajta magyar! (Jókai Mór)
