imádat
imádat főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. Az a lelkiállapot, magatartás, melyben vki imád vkit, vmit. Vki imádatának tárgya; imádattal vesz körül vkit. [Petőfinél] a nép szerelmével együtt kél … „a százszor szent égi szabadság” imádata. (Jókai Mór) Amint kiment, ráterelődött a szó … Föltétlenül bámulat volt ez, imádat, kritika nélküli istenítés. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies) Istenként, isteniként való imádás. Az ogurok a pars [= párszi] vallást vevék fel, az elemek, nap és csillagok imádatát. (Jókai Mór)
imádatos.
