imádságos
imádságos [ccs] melléknév -an
1. Imádságos könyv: imakönyv. Imádságos könyvet kérnék, Higye meg, most oly jól esnék. (Vörösmarty Mihály) Aki imádságos könyvvel a kezében, szemeit szépen lesütve haladt végig a Grabenen, az megmenekült. (Jókai Mór)
2. (régies, néha gúnyos) Olyan <személy>, aki szeret imádkozni, sokat imádkozik. Nagyon imádságos ember. || a. (ritka) Ilyen személyre valló, jellemző, hozzá tartozó. Imádságos lélek. || b. (népies) Imádkozó v. az imádkozás áhítatát sugalló. Imádságos ajak. [A leány] ájtatosan összetéve kezeit, mondá el előtte … az Úr imáját … A kuruc vezér összecsókolá a szép török leány imádságos ajkait. (Jókai Mór) || c. (ritka) Imádkozáskor szokásos. Egy vánnyadt, koplaló nő … imádságos mozdulattal nyújtja kezét az alamizsnáért. (Kosztolányi Dezső)
