imént
imént határozószó
<Rendsz. az az határozott névelővel együtt, gyak. csak v. éppen szóval nyomósítva, főleg múlt idejű igével v. befejezett cselekvést jelentő igenévvel kapcs.; rendsz. legfeljebb néhány percnyi időtartamra értve:> alig vmivel ezelőtt. Csak az imént hallottam azt a hírt, hogy … [Hová lett a ceruza?] – Az imént még itt volt. Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek. A gazdasszony épen az imént fejé meg. (Arany János) Rohantam egy ügyvédhez, kivel megkerestük a hatóságnál a végrendeletet, melyet az imént nyújtottam be neked az ablakon. (Mikszáth Kálmán) [A fiatalember] karjai … hosszúak voltak, mintha imént jöttek volna ki valamely kolbásztöltőből. (Krúdy Gyula) Piros kis fellegek fedték imént a fél eget. (Babits Mihály) || a. (ritka) <Kissé hosszabb időtartamra, néhány napra, esetleg néhány hétre értve:> nemrég. Ki ne olvasná szívesen az imént elmúlt alföldi inség megrázó képeit … költői formában? (Mikszáth Kálmán)
