indoeurópai
indoeurópai melléknév és főnév (nyelvtudomány)
I. melléknév
1. Az ind, iráni (perzsa, oszét stb.), örmény, görög, itáliai (pl. a latin és a belőle fejlődött újlatin), albán, kelta, balti, szláv, germán nyelveket és még néhány kihalt nyelvet magába foglaló, ill. az ezekből a nyelvekből álló nyelvcsaládba tartozó. Indoeurópai nyelv, nyelvcsalád. || a. Az indoeurópai nyelvekkel kapcs., bennük előforduló. Indoeurópai képző, örökség, nyelvi sajátság. || b. Indoeurópai alapnyelv: az a feltett nyelv, amelyből fokozatos elkülönülés útján a mai indoeurópai nyelvek származtak.
2. Indoeurópai nép: indoeurópai nyelvet beszélő nép. || a. Az indoeurópai népekkel kapcs., rájuk vonatk., hozzájuk tartozó. Indoeurópai műveltség; indoeurópai őshaza.
II. főnév -t, -ak
1. Az indoeurópaiak: indoeurópai nyelveken beszélő népek. Az indoeurópaiak eredete, nyelve.
2. Indoeurópai alapnyelv. Az indoeurópaiban fejlett névragozás volt.
