indulat
indulat főnév -ot, -a v. (régies) -ja
1. Hirtelen gerjedt düh, harag. Elfogja, elragadja az indulat; indulatba hoz vkit; indulatba jön; visszafojtott indulattal; elvörösödik, elsápad az indulattól; ® forr az indulattól. A lepocsékolt [= lepocskolt] nép dühös indúlatja kanóccal Adta jelét bosszújának. (Fazekas Mihály) Haragszunk és vagyunk egyazon haraggal, Tán ki sem mondható gyilkos indulattal. (Ady Endre)
2. (irodalmi nyelvben) Szenvedély (1). Vmi felkorbácsolja indulatait. Dagadsz, dagadsz a szívben hév indúlat. (Kölcsey Ferenc) Tanuld meg … Indulatinknak pusztító dühét És a szerencse játékit nevetni. (Berzsenyi Dániel) Keveset beszélt és mindig indulat nélkül. (Karinthy Frigyes)
3. (rendsz. minősítő jelzővel) Vki iránt érzett erősebb érzelem. Barátságos, ellenséges indulat; vmilyen indulattal van v. viseltetik vki iránt, vki irányában v. vkivel szemben. Az alispán … tökéletes atyai indulattal csókolá meg. (Vas Gereben) Az ébren lévő felebaráti indulat gratulálni akar. (Tolnai Lajos)
4. (lélektan) Hirtelen kirobbanó, az egész szervezetet megrázó heves érzelem. Vannak indulatok, amelyek erős mozgásban, toporzékolásban nyilvánulnak meg; más indulatoknál pedig szinte földbe gyökerezik az ember lába.
Szóösszetétel(ek): 1. indulatelfajulás; indulatkifejezés; indulatkitörés; indulatroham; indulatteljes; indulatváltozás; 2. jóindulat; rosszindulat.
indulatú.
